Sziasztok! Újra itt vagyok! Majdnem FÉL éve nem írtam egy szót sem nektek ezen a blogon! Ez idő alatt kétszer töröltem a blogot majd vontam azt vissza. Patrícia karaktere Bridget-ről megváltozott Miley-ra ugyanis a mostani Patríciára jobban hasonlít az ő stílusa mint Bridget-é. Tudom Miley unalmas de most ő van a fejemben mint Patrícia. Holnap azaz 2013.11.10.-én elkészítem az új kinézetet. Addig is bocsi a szereplő bekavarásért.
Ui.: Köszönöm annak aki olvassa a történetem vagy nem pártolt el a blog mellől.:D
#szeretelektiteketWiw
Másfél évvel később Patrícia szemszöge
A két hét nagyon gyorsan eltelt. Próbáltam mindenkivel annyi időt tölteni amennyit csak tudtam. Az utolsó két napban alig mozdultam ki. Délelőtt Harry jött át egy kicsit megvigasztalni, és elbúcsúzni. Már napokkal ezelőtt megbeszéltük,hogy nem fogunk a reptéren mindenki szeme láttára könnyek közt elválni. Inkább így csendes körülmények között. A nap lényegében filmnézéssel telt de néha össze szorult a torkom a gondolattól, hogy alig pár óra és újra szülőföldemen leszek. Ilyenkor kicsit közelebb húzódtam Harry-hez aki általában ezt észre is vette így kicsit mindig szorított az ölelésén. Egész nap csak arra vártam, hogy berontson egy operatőr a szobámba és az arcomba övültség, hogy átvertünk, de ez sajnos nem történt meg. Végül este 8 körül elbúcsúztunk és a lelkemre kötötte, hogy hívjam őt amikor már becsekkoltam. Bólintottam majd hosszas búcsú csókban részesítettem.
-Szeretlek - suttogta alig hallhatóan mire belőlem felszakadt a zokogás. Ha Harry nem tart meg biztos, hogy a földre esek. Olyan erővel szorítottam a nyakát amennyire csak tudtam, mintha így magam mellet tarthatnám. Ott álltunk a kocsija mellet ölelkezve miközben engem ráz a zokogás. Már látom előre holnap mindenhol ez a kép fog virítani a címlapon ezzel a szöveggel: Harry Styles kapcsolata megint zátonyra futott. Vajon mi lehet az oka? A válaszom anyámék.
Olvastam vissza az akkori napló bejegyzésem. Azóta a nap óta mióta a srácokkal elváltunk rengeteg minden változott az életemben. Apu és anyu elváltak, mindkettejükre rátalált a szerelem, született két gyönyörű kistestvérem Anastasia, és Márton. Anastasia apu és új felesége Mary lánya míg Márton, anyu és új férje Robi közös gyermeke. Sokatokban felmerülhet a kérdés, hogy a két szülőm közül kivel tartottam. Apuval Los Angeles-be vagy anyuval maradtam Pesten. Nehéz és szenvedésekkel teli döntés volt de végül apa, Mary, és Anastasia mellett döntöttem. Miért is pont mellettük? A válaszom Harry. Mivel pontosan tudta,hogy hol lakom ezért elég gyakran felkeresett ami nehezebbé tette a felejtést. Egy idő után ezt megelégelve csak apunak szóltam,hogy hamarosan találkozunk és aznap éjjel össze pakoltam pár ruhát, az irataimat, néhány képet és tárgyat, és persze a naplómat majd két levelet hagyva magam után eljöttem. Egyiket anyunak címeztem miben leírom, hogy ne aggódjon minden rendben hamarosan jelentkezem, a másikat pedig Harry-nek. Az egész két szóból állt. Egyszer megérted. Azóta egy szót sem beszéltünk. Új Twitter és Facebook fiókot készítettem, telefonszámom lecseréltem, és megváltoztam, kívül,belül.
Az énekesi pályám próbáltam folytatni a Children Of Distance- el de már nem volt semmi a régi. Azt éreztem nekem nincs esélyem ezen a téren ám L.A. teljesen megváltoztatott mindent. Mary-ről tudni kell, hogy ő nem akárki. Maga Taylor Swift nővére. Hála a Swift testvéreknek újra rátaláltam a hangomra és ezzel együtt ez életem egyik hiányzó darabkájára. Nekik köszönhetem, hogy nem sírtam hónapokon keresztül a szobámba, és magamat ostorozni mert eldobtam magamtól a szerelmet. Nap mint nap rá gondolok, mi lehet most vele valójában és nem azt amit a média mutat, és vajon még mindig érez irántam valamit vagy már csak egy emlék vagyok számára. Lassan túl a húszon kezdem megérteni mit szalasztottam el akkor amikor csak azzal az indokkal jöttem szüleim előtt, hogy "Bóval vidékre költözöm" és nem harcoltam,harcoltunk mind ketten a boldogságunkért. Igaz fiatalabbak voltunk akkor és meggondolatlanabbak. Alig múltunk el 18 évesek az ő karriere akkor kezdett el a magasba lendülni én pedig csak tanulni szerettem volna, ám mikor vissza tértem a gimi utolsó évére szinte mindenki kinézett, és szekált. Bó is elfordult tőlem azzal az indokkal ha ilyen jól éreztem magam Londonba a srácokkal akkor minek jöttem vissza. A többieknek pedig szimplán bántotta az egóját az, hogy csodás 2 és fél hónapot tudhatok magaménak a(z) One Direction-nal és Harry Styles barátnője ként. Nekik hála inkább feladtam ezt az álmom is és inkább otthon gubbasztottam. Akkor még tartottam a kapcsolatot a srácokkal és mivel elmeséltem nekik mindent Harry azonnal hozzám repült. Bármi történt velem vagy bármi miatt szomorúnak látott képes volt akár csak 3 órára is de repülőre ülni és megvigasztalni. Teljesen úgy viselkedett mintha csak a szomszédba indult volna. Óvott volna akár a széltől is.
Az emléknek hála egy könnycsepp szántotta végig arcom miközben szobám ablakában ültem és élveztem a tenger partra a kilátást.
- Na ebből elég! - rontott be szobámba Taylor aki mint mindig most is csodásan festett. Az enyhén hullámos haját egy sapka alá rejtette és divat szemüveget viselt mely kihangsúlyozta szép arcát. - Mióta megjelent Harry-ről és újdonsült kéthetes barátnőjéről az a cikk rágódsz a múlton és a szobádban gubbasztasz. Itt az ideje egy kicsit kimozdulni. Szóval sipirc öltözni megyünk vásárolni. - tapsolt kettőt a szoba közepén majd levetette magát az ágyamra s a Tv-t bekacsolva a kereskedelmi adók között kezdett váltogatni. Nyögve nyelősen felkeltem az ablakpárkányról majd a szekrényem felé vettem az irányt. Találomra kivettem belőle egy pulcsit, farmert, pólót és a biztonság kedvéért egy sapkát és sálat is. A ruhadarabokkal a kezembe mentem be a fürdőbe és vettem fel a ruháimat, vasaltam ki a rövid hajam majd húztam fejemre a sapkát.
- Megfelel? - fordultam körbe Tay előtt. Egy biztató mosolyt küldött felém majd az egyik napszemüvegem levette a polcról s a kezembe nyomta. Lementünk a konyhába ahol írtam apáéknak egy levelet, hogy Taylor-ral vagyok nem kell értem aggódni. Az ajtó előtt felvettem a fekete bőr bakancsom majd a napszemcsit a szemem elé helyezve léptünk ki a kicsit hűvös őszi Los Angeles utcáira.
