Sziasztok! Igen tudom megint több mint két hétig nem jelentkeztem. Kifogásokat nem fogok keresni mert az nincs, szimplán elakadtam a részben egy kicsit. Végül jó olvasást!
#öleltiteketWiw
Az arénában eluralkodott a káosz. Hope még mindig nem tudja melyik ruha legyen a kettő közül amit kiválasztottunk, Mark pedig nincs kibékülve a hajammal. Az elmúlt két percben egyszer fogta fel két kontyba háromszor vasalta ki és keveset mondok ha négyszer fogta meg a sütővasat, hogy begöndöríti. Szegény Carlos sincs jobb helyzetben. Félórája értünk ide, de csak öt különböző sminket készített el a megbeszélt helyett. A hangmérnökök, statiszták, táncosok, és a rendezők pedig fel,s alá rohangálnak mint a mérgezett egerek. Jason, Steve, és Patrick nem tudom már hány lányt dobott ki a backstage - ből, arra meg pláne nem emlékszem, hogy mennyi ájult és sokkos tinit hoztak ki a tömegből. Őszintén egyszer sem gondoltam volna, hogy egy nap majd Los Angeles legnagyobb arénájában fogok tartózkodni nem, hogy még itt is fogok koncertezni. Most így belegondolva mióta elkezdtem komolyabban foglalkozni az énekesi pályámmal sokat vagyok a sajtó számára kedvelt személy, nem csodálkoznék ha esetleg bárkit a múltamból meglátnék a közönség sorai között. Habár nem hiszem, hogy pont ők csak ezért ide utaznának turné közben.
- Patrícia figyelsz te egyáltalán rám? - csettintget orrom előtt Hope. Zavarodottan megrázom a fejem majd mosolyt erőltetve az arcomra felé fordítom a tekintetem. - Rendben akkor most, hogy vissza tértél felszeretném sorakoztatni a pro és kontra érveket a ruhák mellet... - és megint belekezdett a jól megszokott szövegbe"ez azért jó mert... de viszont ez jobb mert..." és ez megy minden koncert vagy sajtótájékoztató előtt.
- Hope, nyugi. Szerintem legyen mind a kettő. Koncert közben úgyis van egy kis szünet és majd gyorsan átveszem. - vetem fel előtte az ötletet. Stylistom pár pillanatig hezitál majd elismerően bólint egyet ami egyet jelent azzal, hogy belegyezett. Igaz lehet csak azért mert már nem szeretne tovább érvelni.
- Kész vagy. - fordít Mark a tükör elé. Ahhoz képest, hogy milyen rövid a hajam mindig megtud lepni. A frufrum alja be van festve fekete színezővel ami jól megy az egyszerű tusvonalas sminkemhez.
- Köszönöm nagyon tetszik. - ölelem át mosolyogva a sminkesem és fodrászom.
- Engem se hagyjatok ki! - ugrik fel Hope a kanapéról. Nevetve szalad felénk majd ránk veti magát. Hatalmas zajjal érünk a földre ahol kicsi a rakást játszunk.
- Gyerekek! Nincs idő a szórakozásra.- ront be az öltözőmbe Sam a menedzserem. - Tíz perc van a kezdésig és Patrícia még fel sincs öltözve. - utat rám. - Nyomás. - kocogtatja meg az óráját. Kacarászva felkászálódok majd a fogasról levéve a ruhát berohanok a mosdóba.Bakancsom az ajtó mellet lerúgom magamról majd lekapkodom a nadrágom és a pulcsim s felveszem a fellépő ruhám. A magassarkúmmal szórakozom egy kicsit de végül az is rám kerül. Kilépve a mosdóból három ismerős arc néz rám. Ana sikítva felém totyog s mikor elém ér karomba kapom. Apu és Mary is odajönnek hozzám majd szorosan megölelnek.
- Anyád büszke lenne rád. - suttogja Apa a fülembe. Bólintok majd az ölelésükből kibontakozva lépek ki a folyosóra. Adam a hangmérnök rám teszi a mikroportot majd a kezembe nyomja a mikrofont is. Fehér fülesem egyenlőre a vállamra fektetem és elindulok a lépcsőhöz. Mikor felcsendül a Can't Be Tamed elkap az izgalom. A tömeg őrjöng én pedig a fülembe helyem a fülest. Mikrofonom szám elé emelem majd kilépek a biztonságot nyújtó LED fal mögül. Végig énekelem és táncolom a csapattal a dalt, majd ameddig fújok egyet bemutatkozik a zenekarom. Iszok egy korty vizet az előre kikészített fél literes flakonból a többit pedig vissza helyezem a lépcsőre. Mikor mindenki vissza megy a hangszere elé újra szám elé veszem a mikrofont.
- Helló Los Angeles! - kiáltom amit rajongóim hatalmas sikongatással viszonoznak - Hogy érzitek magatokat? - újabb sikítás - Nem hallom! - ösztönzöm őket. - Reméltem is, ugyanis én nagyon jól érzem magam. Ez a szám nagyon felrázott. Tudjátok fogalmam sincs merre vannak a táncosaim de ha én innen benézek a színfalak mögé elég nagy... jujj.. káosz uralkodik ott. De ha rátok nézek! Hát ahogy itt az első sorokat elnézem itt sem jobb a helyzet. - sétálok a színpad elejére - A következő dal az egyik kedvencem az első albumomról. Nem szeretném sokáig húzni a dolgokat Party In The USA - konferálom fel a dalt majd a zenekar elé sétálva elveszem a mindennel tele aggatott mikrofon állványom. Elhelyezem a színpad közepén s intek a többieknek, hogy kezdhetik. A dal éneklése közben többször végig pásztázom a közönséget, és csak most veszem magam észre, hogy mennyi mindent értem el másfél év alatt. 3 album, több mint 50 díj, 2 turné, és rengeteg koncert. A szám végeztével folytatódik a koncert több nagy slágerrel köztük a: Who owns my heart, See you again, Fly on the wall, Wercking ball, Adore you. Ezzel a koncert háromnegyede le is ment. A következő szám előtt gyorsan lerohanok a színpad mögé és magamra kapom a második összeállítást. Carlos kicsit javít az idő közben elkenődött sminkemen és Mark is igazít a hajamon.
- Oké, nyomás, nyomás, nyomás! - lökdös a színpad felé Taylor. Egy grimaszt vágva vissza sétálok közben Steve kezéből kikapom a mikrofont.
- Bírjátok még? - kérdezem a mikrofonba. A kérdésre sikítás a válasz amit igennek veszek. - Örülök neki, ugyanis van számotokra egy meglepetés vendégem. Köszöntsétek Will.I.Am -et - mutatok a színpad egyik szeglete felé. A Fall down kezdő akkordjaira automatikusan ugrálni kezdek. A számot az egész aréna egy hang ként zengi. A dal végeztével következik a When I look at You, We Can't Stop, és utolsó előtti számnak a The Climb.
- Nos hát ide is eljutottunk. Következik az utolsó szám. Nem tudom ki volt olyan helyzetben mint és, hogy egy személyben ugyan azt a hét dolgot utálod és szereted egyszerre. - ezennel ismét hatalmas sikítás következett. - Szóval az utolsó dal. 7 Things - mondtam a mikrofonba majd a zene elindult hirtelen mindent kizártam és csak énekeltem s átadtam magam a zenének. Épp az utolsó refrénnél tartottam mikor kinyitottam a szemem. Nem kellet volna.
#öleltiteketWiw
Az arénában eluralkodott a káosz. Hope még mindig nem tudja melyik ruha legyen a kettő közül amit kiválasztottunk, Mark pedig nincs kibékülve a hajammal. Az elmúlt két percben egyszer fogta fel két kontyba háromszor vasalta ki és keveset mondok ha négyszer fogta meg a sütővasat, hogy begöndöríti. Szegény Carlos sincs jobb helyzetben. Félórája értünk ide, de csak öt különböző sminket készített el a megbeszélt helyett. A hangmérnökök, statiszták, táncosok, és a rendezők pedig fel,s alá rohangálnak mint a mérgezett egerek. Jason, Steve, és Patrick nem tudom már hány lányt dobott ki a backstage - ből, arra meg pláne nem emlékszem, hogy mennyi ájult és sokkos tinit hoztak ki a tömegből. Őszintén egyszer sem gondoltam volna, hogy egy nap majd Los Angeles legnagyobb arénájában fogok tartózkodni nem, hogy még itt is fogok koncertezni. Most így belegondolva mióta elkezdtem komolyabban foglalkozni az énekesi pályámmal sokat vagyok a sajtó számára kedvelt személy, nem csodálkoznék ha esetleg bárkit a múltamból meglátnék a közönség sorai között. Habár nem hiszem, hogy pont ők csak ezért ide utaznának turné közben.
- Patrícia figyelsz te egyáltalán rám? - csettintget orrom előtt Hope. Zavarodottan megrázom a fejem majd mosolyt erőltetve az arcomra felé fordítom a tekintetem. - Rendben akkor most, hogy vissza tértél felszeretném sorakoztatni a pro és kontra érveket a ruhák mellet... - és megint belekezdett a jól megszokott szövegbe"ez azért jó mert... de viszont ez jobb mert..." és ez megy minden koncert vagy sajtótájékoztató előtt.
- Hope, nyugi. Szerintem legyen mind a kettő. Koncert közben úgyis van egy kis szünet és majd gyorsan átveszem. - vetem fel előtte az ötletet. Stylistom pár pillanatig hezitál majd elismerően bólint egyet ami egyet jelent azzal, hogy belegyezett. Igaz lehet csak azért mert már nem szeretne tovább érvelni.
- Kész vagy. - fordít Mark a tükör elé. Ahhoz képest, hogy milyen rövid a hajam mindig megtud lepni. A frufrum alja be van festve fekete színezővel ami jól megy az egyszerű tusvonalas sminkemhez.
- Köszönöm nagyon tetszik. - ölelem át mosolyogva a sminkesem és fodrászom.
- Engem se hagyjatok ki! - ugrik fel Hope a kanapéról. Nevetve szalad felénk majd ránk veti magát. Hatalmas zajjal érünk a földre ahol kicsi a rakást játszunk.
- Gyerekek! Nincs idő a szórakozásra.- ront be az öltözőmbe Sam a menedzserem. - Tíz perc van a kezdésig és Patrícia még fel sincs öltözve. - utat rám. - Nyomás. - kocogtatja meg az óráját. Kacarászva felkászálódok majd a fogasról levéve a ruhát berohanok a mosdóba.Bakancsom az ajtó mellet lerúgom magamról majd lekapkodom a nadrágom és a pulcsim s felveszem a fellépő ruhám. A magassarkúmmal szórakozom egy kicsit de végül az is rám kerül. Kilépve a mosdóból három ismerős arc néz rám. Ana sikítva felém totyog s mikor elém ér karomba kapom. Apu és Mary is odajönnek hozzám majd szorosan megölelnek.
- Anyád büszke lenne rád. - suttogja Apa a fülembe. Bólintok majd az ölelésükből kibontakozva lépek ki a folyosóra. Adam a hangmérnök rám teszi a mikroportot majd a kezembe nyomja a mikrofont is. Fehér fülesem egyenlőre a vállamra fektetem és elindulok a lépcsőhöz. Mikor felcsendül a Can't Be Tamed elkap az izgalom. A tömeg őrjöng én pedig a fülembe helyem a fülest. Mikrofonom szám elé emelem majd kilépek a biztonságot nyújtó LED fal mögül. Végig énekelem és táncolom a csapattal a dalt, majd ameddig fújok egyet bemutatkozik a zenekarom. Iszok egy korty vizet az előre kikészített fél literes flakonból a többit pedig vissza helyezem a lépcsőre. Mikor mindenki vissza megy a hangszere elé újra szám elé veszem a mikrofont.
- Helló Los Angeles! - kiáltom amit rajongóim hatalmas sikongatással viszonoznak - Hogy érzitek magatokat? - újabb sikítás - Nem hallom! - ösztönzöm őket. - Reméltem is, ugyanis én nagyon jól érzem magam. Ez a szám nagyon felrázott. Tudjátok fogalmam sincs merre vannak a táncosaim de ha én innen benézek a színfalak mögé elég nagy... jujj.. káosz uralkodik ott. De ha rátok nézek! Hát ahogy itt az első sorokat elnézem itt sem jobb a helyzet. - sétálok a színpad elejére - A következő dal az egyik kedvencem az első albumomról. Nem szeretném sokáig húzni a dolgokat Party In The USA - konferálom fel a dalt majd a zenekar elé sétálva elveszem a mindennel tele aggatott mikrofon állványom. Elhelyezem a színpad közepén s intek a többieknek, hogy kezdhetik. A dal éneklése közben többször végig pásztázom a közönséget, és csak most veszem magam észre, hogy mennyi mindent értem el másfél év alatt. 3 album, több mint 50 díj, 2 turné, és rengeteg koncert. A szám végeztével folytatódik a koncert több nagy slágerrel köztük a: Who owns my heart, See you again, Fly on the wall, Wercking ball, Adore you. Ezzel a koncert háromnegyede le is ment. A következő szám előtt gyorsan lerohanok a színpad mögé és magamra kapom a második összeállítást. Carlos kicsit javít az idő közben elkenődött sminkemen és Mark is igazít a hajamon.
- Oké, nyomás, nyomás, nyomás! - lökdös a színpad felé Taylor. Egy grimaszt vágva vissza sétálok közben Steve kezéből kikapom a mikrofont.
- Bírjátok még? - kérdezem a mikrofonba. A kérdésre sikítás a válasz amit igennek veszek. - Örülök neki, ugyanis van számotokra egy meglepetés vendégem. Köszöntsétek Will.I.Am -et - mutatok a színpad egyik szeglete felé. A Fall down kezdő akkordjaira automatikusan ugrálni kezdek. A számot az egész aréna egy hang ként zengi. A dal végeztével következik a When I look at You, We Can't Stop, és utolsó előtti számnak a The Climb.
- Nos hát ide is eljutottunk. Következik az utolsó szám. Nem tudom ki volt olyan helyzetben mint és, hogy egy személyben ugyan azt a hét dolgot utálod és szereted egyszerre. - ezennel ismét hatalmas sikítás következett. - Szóval az utolsó dal. 7 Things - mondtam a mikrofonba majd a zene elindult hirtelen mindent kizártam és csak énekeltem s átadtam magam a zenének. Épp az utolsó refrénnél tartottam mikor kinyitottam a szemem. Nem kellet volna.
