Sziasztok ! Nem is tudom mit írhatnék. Régen nem volt már rész. Ennek oka az önzőségem. Nincs erőm, akaratom leírni de muszáj lesz. Ez a blog utolsó része. Pár napon belül felkerül az Epilógus és ennyi volt.
Szeretnék nektek jó olvasást kívánni és köszönetet mondani amiért kitartottatok a blog mellet az ingadozásaim ellenére is.
Három évvel később:
Szeretnék nektek jó olvasást kívánni és köszönetet mondani amiért kitartottatok a blog mellet az ingadozásaim ellenére is.
Három évvel később:
A repülő téren hatalmas tömeg gyűlt össze. Rengeteg rajongót és firkászt véltem felfedezni. A mellettem álló barátom megszorította a kezem. Felnéztem rá és egy biztató mosolyt küldött felém. Hatalmas levegő után mosolyt erőltettem magamra majd végig rohantam a terminálon a fiúval a hátam mögött. Siettem a kocsihoz amennyire csak tudtam. Tisztában voltam vele, hogy nem lesznek itt testőrök de, ekkora tömegre sem számítottam. Amint megláttam aput, aki kint várakozott, a mű mosolyom átment igazi szívből jövő mosollyá. A mögöttem haladó barátom kezét elengedtem s futásnak eredt apu felé. Amint oda értem könnyes szemmel ugrottam a nyakába. Több mint fél éve nem láttam őt, csak webkamerán keresztül, nem érezhettem a szeretetét, és illatát.
- Végre itthon vagy. - suttogta hajamba miközben nyugtatólag simogatta a hátam.
- Hiányoztál. Nagyon. - törtem ki zokogásban. Tudta, hogy nehéz nekem ez az egész. Anyut azóta nem láttam, hogy két éve csak úgy kirakott a házból.
*
A szívem hevesebben dobogott az ismerős Budapesti környezet láttán. A kertvárosban mint mindig most is csend volt, csak néha lehetett hallani egy-két kutya ugatást. Bőröndöm kereke halkan gurult mögöttem a járdán. Alig pár méter választott el attól a háztól ahol felnőttem. Zsebemből előhalásztam a kulcsom s a zárba csúsztattam. A kattanás jelezte, hogy szabad előttem az út. Mély levegő után beléptem a házba ahol a TV zúgásán kívül semmi zaj nem volt. Bakancsomat az ajtó mögötti sarokba rúgtam a bőröndömet pedig a falhoz támasztottam. Halk léptekkel mentem a nappaliban ahol Marci a kanapén ülve figyelte a TV-t. Amint észre vett nevetve totyogott felém. Hatalmas mosollyal az arcomon vettem őt karomba majd puszit nyomtam a homlokára.
- Drágám te vagy az? - hallottam meg anyu hangját a konyha felé. A sütő ajtó csapódott s léptek zaja hallatszott a konyha felől. Anyu az ajtónál megállt s a konyha ruha kiesett a kezéből. Elképedve nézett rám, mintha nem is én lennék.
- Szia, Anyu - köszöntem neki félénken.
- T-te mit keresel itt? - hebegett össze vissza. Nem értettem semmit miért mondja ezt hát ő sem volt ugyan az aki.
- Anyu! Tudtommal itt van a családom egyik fele, és jöttem őket meglátogatni. - néztem rá hatalmas szemekkel.
- Nem lehetsz itt. Most azonnal el kell menned. - vette ki kezemből az öcsém és az ajtó felé kezdett tolni. A bőröndömet utánam húzta majd mikor az ajtó becsapódott mögöttem tudatosult bennem mi is történt. Könnyeimmel küszködve indultam el a belváros felé. Egy olcsó motelbe szálltam meg. Harry-vel és a srácokkal azóta nem beszéltem, hogy eljöttem Japánból. Zayn és Niall szinte óránként hívogat de egyikre sem válaszolok. Bőröndömből előveszem a törülközőm a tusfürdőm és a pizsamám(topp és rövid nadrág) és a fürdő felé indulok. Leveszem magamról a ruháimat majd megengedem a vizet s beállok a meleg víz alá. El lazít de nem eléggé. Érzem a mardosó könnyeimet, a fájdalmat a mellkasomban, és a gombócot a torkomba. Könnyeimnek utat engedve csúszok le a földre. Nem bírom tovább. Pár órája utasított el Harry végleg, anyu is kidobott mint, valami korcsot, és apu sincs itt. Lehet jobb lenne ha véget vetnék az egésznek és feladnám a picsába. Mindenkinek jobb lenne. Nehézkesen felállok és megrázom magam, mintha ezzel lerázhatnám magamról a gondolataim. Törölközőben flangálok a szobámban. Nem tudok mit kezdhetnék magammal.Két bogyó és egy füves cigi után jobban szoktam lenni. Felveszem a pizsamám s az ágyba bújok. Az éjszaka közepén arra ébredek, hogy valaki megállíthatatlanul dörömböl az ajtómon. Kelletlenül mászok ki az ágyból s csoszogok az ajtóhoz.
- Végre - sóhajt. Őszintén mindenki másra számítottam csak rá nem.
- Mit keresel itt? - nyögöm ki végül. A meglepettséget ha akarnám sem tudnám leplezni.
- Beszélnünk kell. - jelenti ki ellent mondást nem tűrve.
- Nem lehetsz itt. Most azonnal el kell menned. - vette ki kezemből az öcsém és az ajtó felé kezdett tolni. A bőröndömet utánam húzta majd mikor az ajtó becsapódott mögöttem tudatosult bennem mi is történt. Könnyeimmel küszködve indultam el a belváros felé. Egy olcsó motelbe szálltam meg. Harry-vel és a srácokkal azóta nem beszéltem, hogy eljöttem Japánból. Zayn és Niall szinte óránként hívogat de egyikre sem válaszolok. Bőröndömből előveszem a törülközőm a tusfürdőm és a pizsamám(topp és rövid nadrág) és a fürdő felé indulok. Leveszem magamról a ruháimat majd megengedem a vizet s beállok a meleg víz alá. El lazít de nem eléggé. Érzem a mardosó könnyeimet, a fájdalmat a mellkasomban, és a gombócot a torkomba. Könnyeimnek utat engedve csúszok le a földre. Nem bírom tovább. Pár órája utasított el Harry végleg, anyu is kidobott mint, valami korcsot, és apu sincs itt. Lehet jobb lenne ha véget vetnék az egésznek és feladnám a picsába. Mindenkinek jobb lenne. Nehézkesen felállok és megrázom magam, mintha ezzel lerázhatnám magamról a gondolataim. Törölközőben flangálok a szobámban. Nem tudok mit kezdhetnék magammal.Két bogyó és egy füves cigi után jobban szoktam lenni. Felveszem a pizsamám s az ágyba bújok. Az éjszaka közepén arra ébredek, hogy valaki megállíthatatlanul dörömböl az ajtómon. Kelletlenül mászok ki az ágyból s csoszogok az ajtóhoz.
- Végre - sóhajt. Őszintén mindenki másra számítottam csak rá nem.
- Mit keresel itt? - nyögöm ki végül. A meglepettséget ha akarnám sem tudnám leplezni.
- Beszélnünk kell. - jelenti ki ellent mondást nem tűrve.
*
- Milyen volt a turné? - kérdezi apa a vacsoránál.
- Hosszú, fárasztó és unalmas. - felelem kurtán. A jelen lévőkön végig nézve rájövök, hogy most vagyok igazán otthon. Apu, Mary, Taylor, Ana, a fiúk és Harry. Ennél többet nem kívánhatnék az élettől. Megkaptam mindent amire vágyik egy lány. Szerető családot, imádni való barátokat, és egy tökéletesen figyelmes barátot.
