Novella#1 Merry Christmas Harry!

Sziasztok! Mivel itt a karácsony ezért gondoltam megleplek titeket egy rövid novellával. Senkit ne kavarjon össze, hogy másik szereplőt is bele vonok a sztoriba. Aki látta a Csontvárost annak kicsit ismerős lesz a szereplő és a neve.:) Tisztázzuk ebben a kis történetben semmi sem misztikus szóval az "új srác" sem Árnyvadász. Ez a kis szösszenet NEM  a történet része. Habár kitudja mit, hoz a jövő.:) Jó olvasást és kellemes karácsonyi ünnepeket.:)

Nincs is jobb dolog a télben mint a szakadó hóban, kézen fogva a barátoddal sétálni a hideg, fagyos parkban. Pár hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy egyszer Harry után boldog lehetek mással. Jace-szel teljesen kiegészítjük egymást. Mindent tud rólam és én is róla. Azt hiszem kijelenthetem, hogy teljesen megbízok benne. Miután újra láttam Harry-t toppant ő be. De komolyan. Lassan kilenc mindennek. Emlékszem mennyire meglepődtem amikor Olivia betoppant és bemutatta a bátyát, vagyis mostoha testvérét Jace-t. Harry-vel akkor döntöttünk úgy, hogy ez nekünk nem megy. Hiába szerettük egymást ha már nem működött. Hiába töltöttünk együtt rengeteg időt ha egyszer már nem bírtuk néha elviselni egymást. Az utolsó csepp a pohárba az nála is és nálam is az volt mikor annyira összevesztünk, hogy külön aludtunk és jó egy hétig nem szóltunk egymáshoz. Akkor elhagytam újra Londont de nem egy ,egyszavas levéllel hanem bő négy oldalassal. Leírtam Harry-nek mindent amiről tudnia kellet. Pár nappal később nekik és nekem is New York-ban volt koncertem és abban a pár napban találkoztunk. Megbeszéltük, hogy csak barátok leszünk de ez nyilvánvaló, hogy nem nekünk való. Ő volt az első igazi szerelmem és az is marad örökké. Azt mondják az igaz szerelmek sosem teljesülnek be. A szakítás után teljesen össze törtem. Miután haza mentem Los Angelesbe két napig ki sem dugtam az orrom a szobámból. Taylor próbált bejönni de sosem járt sikerrel. Aztán egy nap hangos dobogást hallok a lépcső felől majd egy fekete hajú rock barbie rontott be a szobámba és Jace. Olivia-nak nem mondtam sokat de mivel bő két hónapot töltöttek velem Jace előtt megnyíltam. Éreztem, hogy megbízhatok benne és nem hagy cserben. Először csak barátok lettünk, majd szépen folyamatosan alakult át szerelemmé. Igen kijelenthetem, hogy menthetetlenül bele estem a mellettem sétáló szőke fiúba. Imádom mikor reggel mormog magában és mikor éjjel hallom, hogy a nevemet suttogja ha eltávolodok tőle. Imádom mikor addig nem hagy békén ameddig nem adok neki igazat még akkor is amikor mind a ketten tudjuk, hogy nem igaz. Imádom ha gyengéd és törődő. Imádom amikor megtudná ölni azt az embert akiért sírok. Imádom, hogy képesek vagyunk összebújva órákon át beszélgetni a semmiről. Benne megtaláltam a tökéletes barátot és a tökéletes lelki társat. Hogy Taylor-t idézzem: Még sosem láttam hozzátok hasonló párt. Tökéletesen illetek egymáshoz szeretitek egymást. Tökéletesek vagytok egymás számára legjobb barátnak és a szerelmének is. Ha ez nem igaz szerelem akkor mi?. 

 Azóta Jace-szel vissza költözünk Londonba ahol ketten éljük a mi közös életünket. Először féltem a Harry-vel való újra találkozástól de rájöttem, hogy nincs mitől tartanom. Még ha pár lépésre sétálunk egymástól nem vesszük egymást észre a nagy ember tömegeben. Igaz ez csak a nyárra érvényes télen teljesen más a helyzet.

  London utcáin alig lézeng pár szerelmes pár aminek hála kisebb az esélye, hogy felismernek. A hófedte utakon csak egy-két autó megy, de azok is hólánccal és nagyon lassan. A Tv és az újságok szerint az elmúlt 60 évben nem volt ekkora hó Angliában. A Temzén lehetetlen hajóval átkelni akkora a jég ,a bátrabb kamaszok, és a veszélyről mit sem sejtő kisebbek csúszkálnak rajta. Visszagondolok én is hányszor tettem ezt meg kiskoromban. Akármerre mentünk minden befagyott tónál megkellet állnunk egy fél órára, hogy kicsúszkálhassam magam. Végül mindig a kocsiban aludtam át a egész utat. Megmosolyogtam az emlékek láttán s hasamra simítom kezem. Pár nap és megszületik a legkisebb...Styles. Pár hónapja ami lassan pontosan kilenc lesz szakítottunk Harry-vel. Az utolsó együtt töltött esténken mind a ketten úgy gondoltuk, hogy nem kell védekeznünk. Jace tisztában van vele, hogy mi történt és elmondtam neki, hogy ha nem szeretné nem kell végig csinálnia, ez az én saram, de mivel ő makacs én pedig nem szeretek vele veszekedni bele kellett törődnöm, hogy ő szeretne a kicsi apukája lenni. Harry nem is tud a piciről. Vagyis tud csak arról nem, hogy az ő gyereke. Jace azt tartotta a legjobbnak, hogy elmondjuk neki, amit én nem fogadtam valami jól ugyanis akkor Harry harcolna a kicsiért és nem engedné, hogy más nevelje fel az ő gyermekét. 

- Hé, kicsim, min agyalsz? - simított végig kesztyűs kézfejemen Jace. 

- Csak a picin. Még mindig hihetetlen, hogy pár nap múlva láthatom őt. - emelem rá tekintetem. Senkivel sem törődve megállunk a járda közepén, s szorosan karjaiba zár. Fejem mellkasába fúrom míg ő a nyakamhoz dörgölőzik. Nem tudom meddig állhattunk így csak arra eszméltem fel, hogy didergek. 

- Gyere menjünk. - húzódott el tőlem, majd kezét újra az enyémre kulcsolva indultunk el haza felé.

*

Őrület. Ezzel az egy szóval tudnám jellemezni a mai estét. 2015 December 12.-én hajnal 3:48-kor száguldunk a kórház felé. Alig fél órája folyt el a magzatvíz de mögöttem Oliv, Anyu, és Taylor alig bírnak magukkal. Anyu szó szerint kiakadt mikor elővettem a telefonom és megnéztem a twitter-t. Emlékszem még ő mondta, hogy mikor Marcit szülte a magzatvíz elfolyása után csak másfél órával később mentek be a kórházba. Addig ő felhívta a rokonságot, SMS-ben beszélt velem és aludt egy jót. Most pedig. Szerintem jobban izgul mint az előző három gyerekénél.

- Itt vagyunk. - fékezett egy hatalmasat Jace.

- Most komolyan ki megy szülni? Ti vagy Én? - fordultam hitetlenül a négy jómadár mellé. Hátulról Oliv-ék inkább csendben kiszálltak Jace pedig már egy nővérrel és tolószékkel sietett a kocsihoz. Engedelmesen átültem a székbe ami egy kórterembe vitt ahol átkellet öltöznöm. Pár órás fájdalmak után betoltak a szülőszobába.

*

 2016 December 24. Szenteste. Darcy pár napja töltötte be az 1. életévét. Keresztapja pedig ma tölti a 25. születés napját. Meglepő de Louis-t választottuk keresztszülőnek. Miért pont őt? Nem tudom. Szerettem volna valaki olyat aki igazán ismer engem is, és Jace-t is. Gondoltunk Balázsra, Taylor-ra, Oliv-ra sőt még Harry is megfordult a fejemben, hogy közelebb legyen a lányához, de mivel ez nagy kitolás lenne vele szemben ő volt az első akit kihúztunk a listáról. Balázs azért nem bizonyult jó keresztszülőnek mivel ő mindig utazik és pont ezért zártuk ki Tay-t is. Oliv pedig szimplán kijelentette, hogy ő biztos nem lesz. Ő ajánlotta a végül "nyertes" jó madarat. Az elmúlt egy évben Darcy számtalanszor volt Loui-nál és mivel ő is, és én is ragaszkodtunk hozzá, hogy Harry lássa a lányát ezért elvitte hozzá. Lou elmondása szerint Harry egyáltalán nem bánta, hogy neki is kellet vigyáznia a picire. Még mindig ugyan úgy rajong a kisbabákért mint anno. 

- Megjöttem! - kiáltotta el magát keresztapuci. - Hol az én szemem fénye? - jött be kicsit halkabban a konyhába. Egy gyors ölelésben részesítettem majd vissza fordultam a gulyás felé. A társaság imádja a magyar konyhát ezért minden hétvégén nálunk ebédelnek és csakis magyar ételt hajlandóak enni. - Hamarosan jön Harry is. - susogta a fülembe. Kicsit megfeszültem ugyanis ma Harry megtudja, hogy Darcy az ő lánya. 

*

- Ajándék osztás! Én kezdem! - pattant fel az asztaltól Louis s szinte repült a nappali felé. Mindenki felállt az asztaltól, Jace és Harry össze szedték a piszkos edényeket én pedig kivettem Darcy-t az etető székből. A két jómadár röhögve egyensúlyoztak a tányérokkal míg Harry egyet össze nem tört. Jace már így is alig állt a lábán a sok nevetéstől de ezek után képtelen volt talpon maradni nemes egyszerűséggel a földre ült. 

- Fiúk! Azért maradjon valamennyi az étkészletből. - szóltam rájuk hatalmas nehézségek árán ugyanis engem is elkapott a nevető görcs. - Harry, te pedig takarítsd fel a szilánkokat. Még a végén valaki bele...

- Áú. - kiáltott fel Balázs.

- Lép - fejeztem be az előbb elkezdett mondatom. Bátyám elsántikált a fürdőbe majd gondolom lekezelte a sebet. Csatlakoztam a többiekhez a nappaliban ahol már javában tartott az ajándékozás. Darcy valósággal tépte a csomagokat. 

- Engem ki ne hagyjatok. - jött be egy hatalmas dobozzal Harry. - Tessék kicsim ez a tiéd. - nyújtotta a kislányunk felé. Mosolyogva figyeltem miközben az apja hatalmas mosollyal az arcán figyeli a lánya minden egyes mozdulatát. Mikor minden egyes cellux darabot letépett róla egyszerűen leesett a csomagolás a játék konyháról.

- Harry. - szóltam oda neki mire rám emelte csillogó zöld szemeit. - Vigyétek be a gyerekszobába és rakjátok össze. Én is mindjárt csatlakozom. - böktem a rózsaszín ajtó felé. Az előbb említett személy bólintva az ölébe kapta Darcy-t a másik kezében pedig a dobozzal bement a szobába. Hatalmas levegő szakadt fel a tüdőmből majd mikor a többiekre néztem láttam, hogy mindenki arra vár, hogy utánuk mennyek. Dobogó szívvel, vissza tartott lélegzettel és remegő lábakkal léptem be az önfeledten játszó apa-lánya pároshoz. 

- Csatlakozol? Pitét sütünk? - fordult felém Harry. Erőtlenül megráztam a fejem majd az ablakhoz léptem. Próbáltam össze szedni a gondolataimat mégis, hogy mondhatnám el neki az igazságot. 

- Emlékszel az utolsó együttlétünkre? - kérdeztem meg hirtelen. Az ablakból láttam Harry döbbent arcát, s minden mozdulatát ameddig mellém sétált. 

- Miért kérdezed? - nézett rám félszemmel. Képtelen voltam megszólalni, még ránézni is fájt. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű de meg kell tennem. Tudnia kell, hogy van egy lány. - Patrícia, miért kérdezed? - fordított maga felé. 

- Harry számolj egy picit. Darcy mikor született? - néztem mélyen a szemébe. Láttam. Láttam a felismerést.

- Miért? Miért nem mondtátok el? - lépett egyet hátrébb. Hitetlenül megrázta a fejét majd a mit sem sejtő Darcy-ra pillantott. Egy lépés, két lépés és máris előttem állt olyan közel, hogy éreztem teste melegét. - Miért nem mondtad el? - suttogta miközben végig simított karomon. Homlokát az enyémnek döntötte. Nem bírtam megállni szükségem volt rá. Karjaim szorosan nyaka köré fontam s lábujjhegyre állva fejem vállába fúrtam. Karjait szorosan fonta körém. Fejét a nyakamba fúrta. Éreztem minden egyes lélegzet vételét. Pár percig így álltunk majd én húzódtam el tőle. - Van egy kislányom. - mondta alig hallhatóan magának mintsem nekem. - Van egy kislányunk - mondta hangosabban miközben rám nézett. 

- Boldog Karácsonyt Harry. - Öleltem át szorosan majd a lányunkra pillantottam aki békésen játszott.

II.Évad 2.Rész

Sziasztok. Tudom több volt mint 2 hét de most valahogy nem tudom mi van velem. Harry-t nem igazán értem és úgy érzem nem tudok, most rá úgy nézni mint a kedvenc énekesemre aminek hála nem tudok róla írni. Ezért arra a döntésre jutottam, hogy ameddig Harry vissza nem jön a sztoriba folytatom és majd mikor elérkezik a rész akkor meglátom mi lesz. Addig is szép decembert és jó olvasást.:)
#szeretlektiteketWiw

Patrícia szemszöge:
-Taylor! Minek kellenek ezek a ruhák? - szóltam át a mellettem lévő fülkébe. 2 órája mást sem csinálunk mint szebbnél-szebb estélyiket próbálunk. Utoljára akkor kellet ennyiszer öltöznöm mikor klipet forgattunk. Nem még akkor sem. Életemben nem kellett ennyiszer átöltöznöm, ráadásul ilyen szűk, tapadós, és hosszú ruhákba. Két kezemen nem tudom össze számolni mennyit vettem fel és egy kezem össze tudom azt számolni, hogy mennyi tetszett.
-Mondtam már, majd meglátod. - mondta kacarászva. Esküszöm néha nem tudom miért lettünk ennyire jóban mikor ég és föld vagyunk. Tay mindig nevet, és legtöbbször mindenhez van egy frappáns megjegyzése, míg én bulizok a haverokkal, vagy idegenekkel de ez nem lényeg, vagy egy olcsó bárban iszom. Tudom az ivás, és a bulizás nem épp valami nőies dolog de csak így tudom egy kicsit kikapcsolni az agyam és igazán jól érezni magam. Remek most, hogy ilyen szépen a vad életemen jár az agyam, eszembe jutottak a tabletták. Igen jól olvastátok, drogozom, mostanság elég gyakran veszem elő a kedv növelő csodákat. Gyorsan táskámhoz lépek majd turkálni kezdek egy kis anyagért. Mikor megtalálom a megfelelő tasakot kiveszek belőle kettőt majd a vizemből egy hatalmasat kortyolva nyelem le őket. Hatását pár percen belül megérzem és egyből több élet kedvvel, optimizmussal és lelkesedéssel fogok neki a maradék ruha felvételéhez.
- Hé, Tay! Asszem megvan a megfelelő ruha! - kiáltok át barátnőmnek. Körbefordulok az egész alakos tükör előtt, majd kicsodálkozva magam veszem le a ruhát, és akasztom fel a vállfára. A többit is gondosan felakasztom, majd a függönyt elhúzva teszem vissza mindet a helyére kivéve kettőt. Azt amelyiket kinéztem és egy másikat ami egy kicsit rövid és vad kivágások vannak rajta. Pár perc múlva Taylor is kilép a sok sok ruhával és alig hármat-négyet tesz vissza. - Komolyan azt mindet megveszd? - vonom fel a szemöldököm és mutatok a sok-sok ruhára.
-Miért, ne? - vonja meg mosolyogva a vállát amit engem is halk kacajra késztet.- Mi ez a jókedv? - von nevetve kérdőre. Mintha mit sem tudnák felemelem a kezem ám a mosolygást még mindig nem hagyom abba. A ruhákkal a kezünkben sétálunk el a kasszáig majd a ruhákat kifizetve lépünk ki a pláza szívébe. Gyors léptekkel rohanunk a kijárat felé mielőtt bárki felismerne bármelyikünket. A hatalmas ajtón kilépve fogunk egy taxit majd a címet bediktálva kezdünk lányos csevejbe. Alig fél óra alatt a megadott címen vagyunk, majd a fuvart kifizetve szálunk ki a kocsiból és indulunk tovább a házunk felé. Az elővigyázatosság kedvéért mindig a pár utcával lejjebb lévő címet szoktuk megadni, ami az én házam de nagyon ritkán használom, általában csak egy kiadós buli után, beállva szoktam ide jönni, meg persze mikor hatalmas házi partit tartok. Alig pár méterre a háztól egy kocsi megy el mellettünk és amilyen mákom van megtalálja az egyetlen pocsolyát ami az utcába van amibe belehajt és a gödör sáros tartalma rám ömlik. Remek kilőve az a tervem, hogy ebbe megyek a koncert helyszínére. Pár perc múlva a házba belépve dobom le magamról a bakancsom majd a nappaliba megyek ahol apu és Ana önfeledten játszanak. Hatalmas mosollyal az arcomon apa mögé lopakodok majd a hátára ugorva adom tudtára,hogy itthon vagyunk.
- Kislányom legközelebb lehetnél kíméletesebb is. Már te sem vagy 10 kiló és én sem vagyok 25 éves. - forog velem körbe a nappaliban miközben a combom alá nyúl, hogy nehogy leessek a hátáról. Karom nyaka köré kulcsolom és próbálok nem megfulladni.
-Patrícia óvatosan, nehogy valamit leverjetek. - jön ki mosolyogva Mary az ajtón.
-Tényleg jó lenne ha leszállnál apudról jó lenne végre készülődni - szólal meg valahonnan Taylor is. Apunak sem kell több a kanapéhoz sétál és nemes egyszerűséggel ledob. Nevetve huppanok le az ülő alkalmatosságra. A jókedvem még akkor sem hagy alább mikor felállok és a szatyrokkal  a szobám felé veszem az irányt Taylorral a nyomomban. Az ágyra dobom a cuccaimat majd a szekrényből kiveszek pár tiszta ruhát és fürdő felé veszem az irányt. Ledobálom magamról a vizes, saras ruhákat majd a meleg víz alá állva hagyom ellazulni az izmaimat. Mikor kelő képen kiáztattam magam egy kevés kókuszos tusfürdőt nyomok a tenyerembe majd szétkenem testemen. A zuhany kabint kellemes kókuszillatú pára tölti be. Leöblítem magamról a félig habos krémet majd elzárom a csapot s egy piros puha törülközőt testem köré csavarva lépek ki a hideg kőre. Bőröm szárazra törlöm,s belebújok a fehérnemű szettembe. Melltartónak egy egyszerű sport toppot veszek fel majd arra a fekete trikóm. Megkeresem a fehér-fekete mintás nadrágom majd belebújok. Lábaimra egyszerű fehér zoknit húzok,majd a kék pulcsim is rám kerül. Kissé nedves hajam törölgetve lépek ki a szobámba ahol Taylor a laptopom előtt ülve a Twittert böngészi.
- Tudtad, hogy Zayn és Perrie itt vannak? - kérdezi fel sem nézve a monitorról. Lélegzetem elakad és eddig a kezemben tartott törülköző a földre esik. Értetlenül nézek rá barátnőmre majd a háta mögé állva keresem a tweeteket. Kijelöl három bejegyzést melyhez képeket is csatoltak. Az első Zayn rakta ki a L.A.X. reptérről az L.A. Baby.:)) felirattal. A másodikat egy Medison nevű lány rakta ki amin ős és Perrie mosolyog háttérben Zayn grimaszt vágva. A harmadikon pedig már csak Zayn és Perrie van miközben próbálják elhagyni a repülőtér területét.
- Nem tudhatják meg, hogy itt vagyok. - suttogom magam elé amit Taylor is meghall. Hátrafordul majd egy biztató mosoly kíséretében feláll és megölel.
- Nyugi Los Angeles hatalmas. Nem sok esélyt látok rá, hogy találkozzatok. Ha pedig mégis akkor mond azt, hogy csak pár napot maradsz, és utána elmegyünk egy kis időre. Rendben?- mondja majd elhúzódik tőlem. Bizonytalanul bólintok majd egy halvány mosolyt megeresztek Taylor felé. - Meny keress valami szemüveget meg sapkát ha nem akarsz elkésni a lemezbemutató koncertedről. - lök meg játékosan majd vissza ül a székemre. A szekrényből előveszek egy divatszemüveget és egy szegecses sapkát. Köhintek kettőt mire barátnő rám figyel. Lecsukja a laptop tetejét majd az ajtó felé indulunk. Út közben a pulcsim zsebébe csúsztatom a telefonom és a pénztárcám. Kicsi hangosan becsapom az ajtóm s a lépcső felé igyekszem Taylor után. Az ajtóban felveszem kedvenc magassarkúm amiben Taylorral vagyok egy magas. Kocsi kulcsom leakasztom a tartóról majd berohanok apuékhoz.
- Később találkozunk az arénában. Puszi mindenkinek. - mondom kicsit hangosabban, hogy Mary is meghallja a konyhába. Kimegyek a kocsihoz ahol barátnőm már vár. Beülök mellé a volán mögé majd miután a jól ismert Land Roverem motora felmordul gázt adok, s az aréna felé veszem az irányt.