Sziasztok! Mivel itt a karácsony ezért gondoltam megleplek titeket egy rövid novellával. Senkit ne kavarjon össze, hogy másik szereplőt is bele vonok a sztoriba. Aki látta a Csontvárost annak kicsit ismerős lesz a szereplő és a neve.:) Tisztázzuk ebben a kis történetben semmi sem misztikus szóval az "új srác" sem Árnyvadász. Ez a kis szösszenet NEM a történet része. Habár kitudja mit, hoz a jövő.:) Jó olvasást és kellemes karácsonyi ünnepeket.:)
Nincs is jobb dolog a télben mint a szakadó hóban, kézen fogva a barátoddal sétálni a hideg, fagyos parkban. Pár hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy egyszer Harry után boldog lehetek mással. Jace-szel teljesen kiegészítjük egymást. Mindent tud rólam és én is róla. Azt hiszem kijelenthetem, hogy teljesen megbízok benne. Miután újra láttam Harry-t toppant ő be. De komolyan. Lassan kilenc mindennek. Emlékszem mennyire meglepődtem amikor Olivia betoppant és bemutatta a bátyát, vagyis mostoha testvérét Jace-t. Harry-vel akkor döntöttünk úgy, hogy ez nekünk nem megy. Hiába szerettük egymást ha már nem működött. Hiába töltöttünk együtt rengeteg időt ha egyszer már nem bírtuk néha elviselni egymást. Az utolsó csepp a pohárba az nála is és nálam is az volt mikor annyira összevesztünk, hogy külön aludtunk és jó egy hétig nem szóltunk egymáshoz. Akkor elhagytam újra Londont de nem egy ,egyszavas levéllel hanem bő négy oldalassal. Leírtam Harry-nek mindent amiről tudnia kellet. Pár nappal később nekik és nekem is New York-ban volt koncertem és abban a pár napban találkoztunk. Megbeszéltük, hogy csak barátok leszünk de ez nyilvánvaló, hogy nem nekünk való. Ő volt az első igazi szerelmem és az is marad örökké. Azt mondják az igaz szerelmek sosem teljesülnek be. A szakítás után teljesen össze törtem. Miután haza mentem Los Angelesbe két napig ki sem dugtam az orrom a szobámból. Taylor próbált bejönni de sosem járt sikerrel. Aztán egy nap hangos dobogást hallok a lépcső felől majd egy fekete hajú rock barbie rontott be a szobámba és Jace. Olivia-nak nem mondtam sokat de mivel bő két hónapot töltöttek velem Jace előtt megnyíltam. Éreztem, hogy megbízhatok benne és nem hagy cserben. Először csak barátok lettünk, majd szépen folyamatosan alakult át szerelemmé. Igen kijelenthetem, hogy menthetetlenül bele estem a mellettem sétáló szőke fiúba. Imádom mikor reggel mormog magában és mikor éjjel hallom, hogy a nevemet suttogja ha eltávolodok tőle. Imádom mikor addig nem hagy békén ameddig nem adok neki igazat még akkor is amikor mind a ketten tudjuk, hogy nem igaz. Imádom ha gyengéd és törődő. Imádom amikor megtudná ölni azt az embert akiért sírok. Imádom, hogy képesek vagyunk összebújva órákon át beszélgetni a semmiről. Benne megtaláltam a tökéletes barátot és a tökéletes lelki társat. Hogy Taylor-t idézzem: Még sosem láttam hozzátok hasonló párt. Tökéletesen illetek egymáshoz szeretitek egymást. Tökéletesek vagytok egymás számára legjobb barátnak és a szerelmének is. Ha ez nem igaz szerelem akkor mi?.
Azóta Jace-szel vissza költözünk Londonba ahol ketten éljük a mi közös életünket. Először féltem a Harry-vel való újra találkozástól de rájöttem, hogy nincs mitől tartanom. Még ha pár lépésre sétálunk egymástól nem vesszük egymást észre a nagy ember tömegeben. Igaz ez csak a nyárra érvényes télen teljesen más a helyzet.
London utcáin alig lézeng pár szerelmes pár aminek hála kisebb az esélye, hogy felismernek. A hófedte utakon csak egy-két autó megy, de azok is hólánccal és nagyon lassan. A Tv és az újságok szerint az elmúlt 60 évben nem volt ekkora hó Angliában. A Temzén lehetetlen hajóval átkelni akkora a jég ,a bátrabb kamaszok, és a veszélyről mit sem sejtő kisebbek csúszkálnak rajta. Visszagondolok én is hányszor tettem ezt meg kiskoromban. Akármerre mentünk minden befagyott tónál megkellet állnunk egy fél órára, hogy kicsúszkálhassam magam. Végül mindig a kocsiban aludtam át a egész utat. Megmosolyogtam az emlékek láttán s hasamra simítom kezem. Pár nap és megszületik a legkisebb...Styles. Pár hónapja ami lassan pontosan kilenc lesz szakítottunk Harry-vel. Az utolsó együtt töltött esténken mind a ketten úgy gondoltuk, hogy nem kell védekeznünk. Jace tisztában van vele, hogy mi történt és elmondtam neki, hogy ha nem szeretné nem kell végig csinálnia, ez az én saram, de mivel ő makacs én pedig nem szeretek vele veszekedni bele kellett törődnöm, hogy ő szeretne a kicsi apukája lenni. Harry nem is tud a piciről. Vagyis tud csak arról nem, hogy az ő gyereke. Jace azt tartotta a legjobbnak, hogy elmondjuk neki, amit én nem fogadtam valami jól ugyanis akkor Harry harcolna a kicsiért és nem engedné, hogy más nevelje fel az ő gyermekét.
- Hé, kicsim, min agyalsz? - simított végig kesztyűs kézfejemen Jace.
- Csak a picin. Még mindig hihetetlen, hogy pár nap múlva láthatom őt. - emelem rá tekintetem. Senkivel sem törődve megállunk a járda közepén, s szorosan karjaiba zár. Fejem mellkasába fúrom míg ő a nyakamhoz dörgölőzik. Nem tudom meddig állhattunk így csak arra eszméltem fel, hogy didergek.
- Gyere menjünk. - húzódott el tőlem, majd kezét újra az enyémre kulcsolva indultunk el haza felé.
*
Őrület. Ezzel az egy szóval tudnám jellemezni a mai estét. 2015 December 12.-én hajnal 3:48-kor száguldunk a kórház felé. Alig fél órája folyt el a magzatvíz de mögöttem Oliv, Anyu, és Taylor alig bírnak magukkal. Anyu szó szerint kiakadt mikor elővettem a telefonom és megnéztem a twitter-t. Emlékszem még ő mondta, hogy mikor Marcit szülte a magzatvíz elfolyása után csak másfél órával később mentek be a kórházba. Addig ő felhívta a rokonságot, SMS-ben beszélt velem és aludt egy jót. Most pedig. Szerintem jobban izgul mint az előző három gyerekénél.
- Itt vagyunk. - fékezett egy hatalmasat Jace.
- Most komolyan ki megy szülni? Ti vagy Én? - fordultam hitetlenül a négy jómadár mellé. Hátulról Oliv-ék inkább csendben kiszálltak Jace pedig már egy nővérrel és tolószékkel sietett a kocsihoz. Engedelmesen átültem a székbe ami egy kórterembe vitt ahol átkellet öltöznöm. Pár órás fájdalmak után betoltak a szülőszobába.
*
2016 December 24. Szenteste. Darcy pár napja töltötte be az 1. életévét. Keresztapja pedig ma tölti a 25. születés napját. Meglepő de Louis-t választottuk keresztszülőnek. Miért pont őt? Nem tudom. Szerettem volna valaki olyat aki igazán ismer engem is, és Jace-t is. Gondoltunk Balázsra, Taylor-ra, Oliv-ra sőt még Harry is megfordult a fejemben, hogy közelebb legyen a lányához, de mivel ez nagy kitolás lenne vele szemben ő volt az első akit kihúztunk a listáról. Balázs azért nem bizonyult jó keresztszülőnek mivel ő mindig utazik és pont ezért zártuk ki Tay-t is. Oliv pedig szimplán kijelentette, hogy ő biztos nem lesz. Ő ajánlotta a végül "nyertes" jó madarat. Az elmúlt egy évben Darcy számtalanszor volt Loui-nál és mivel ő is, és én is ragaszkodtunk hozzá, hogy Harry lássa a lányát ezért elvitte hozzá. Lou elmondása szerint Harry egyáltalán nem bánta, hogy neki is kellet vigyáznia a picire. Még mindig ugyan úgy rajong a kisbabákért mint anno.
- Megjöttem! - kiáltotta el magát keresztapuci. - Hol az én szemem fénye? - jött be kicsit halkabban a konyhába. Egy gyors ölelésben részesítettem majd vissza fordultam a gulyás felé. A társaság imádja a magyar konyhát ezért minden hétvégén nálunk ebédelnek és csakis magyar ételt hajlandóak enni. - Hamarosan jön Harry is. - susogta a fülembe. Kicsit megfeszültem ugyanis ma Harry megtudja, hogy Darcy az ő lánya.
*
- Ajándék osztás! Én kezdem! - pattant fel az asztaltól Louis s szinte repült a nappali felé. Mindenki felállt az asztaltól, Jace és Harry össze szedték a piszkos edényeket én pedig kivettem Darcy-t az etető székből. A két jómadár röhögve egyensúlyoztak a tányérokkal míg Harry egyet össze nem tört. Jace már így is alig állt a lábán a sok nevetéstől de ezek után képtelen volt talpon maradni nemes egyszerűséggel a földre ült.
- Fiúk! Azért maradjon valamennyi az étkészletből. - szóltam rájuk hatalmas nehézségek árán ugyanis engem is elkapott a nevető görcs. - Harry, te pedig takarítsd fel a szilánkokat. Még a végén valaki bele...
- Áú. - kiáltott fel Balázs.
- Lép - fejeztem be az előbb elkezdett mondatom. Bátyám elsántikált a fürdőbe majd gondolom lekezelte a sebet. Csatlakoztam a többiekhez a nappaliban ahol már javában tartott az ajándékozás. Darcy valósággal tépte a csomagokat.
- Engem ki ne hagyjatok. - jött be egy hatalmas dobozzal Harry. - Tessék kicsim ez a tiéd. - nyújtotta a kislányunk felé. Mosolyogva figyeltem miközben az apja hatalmas mosollyal az arcán figyeli a lánya minden egyes mozdulatát. Mikor minden egyes cellux darabot letépett róla egyszerűen leesett a csomagolás a játék konyháról.
- Harry. - szóltam oda neki mire rám emelte csillogó zöld szemeit. - Vigyétek be a gyerekszobába és rakjátok össze. Én is mindjárt csatlakozom. - böktem a rózsaszín ajtó felé. Az előbb említett személy bólintva az ölébe kapta Darcy-t a másik kezében pedig a dobozzal bement a szobába. Hatalmas levegő szakadt fel a tüdőmből majd mikor a többiekre néztem láttam, hogy mindenki arra vár, hogy utánuk mennyek. Dobogó szívvel, vissza tartott lélegzettel és remegő lábakkal léptem be az önfeledten játszó apa-lánya pároshoz.
- Csatlakozol? Pitét sütünk? - fordult felém Harry. Erőtlenül megráztam a fejem majd az ablakhoz léptem. Próbáltam össze szedni a gondolataimat mégis, hogy mondhatnám el neki az igazságot.
- Emlékszel az utolsó együttlétünkre? - kérdeztem meg hirtelen. Az ablakból láttam Harry döbbent arcát, s minden mozdulatát ameddig mellém sétált.
- Miért kérdezed? - nézett rám félszemmel. Képtelen voltam megszólalni, még ránézni is fájt. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű de meg kell tennem. Tudnia kell, hogy van egy lány. - Patrícia, miért kérdezed? - fordított maga felé.
- Harry számolj egy picit. Darcy mikor született? - néztem mélyen a szemébe. Láttam. Láttam a felismerést.
- Miért? Miért nem mondtátok el? - lépett egyet hátrébb. Hitetlenül megrázta a fejét majd a mit sem sejtő Darcy-ra pillantott. Egy lépés, két lépés és máris előttem állt olyan közel, hogy éreztem teste melegét. - Miért nem mondtad el? - suttogta miközben végig simított karomon. Homlokát az enyémnek döntötte. Nem bírtam megállni szükségem volt rá. Karjaim szorosan nyaka köré fontam s lábujjhegyre állva fejem vállába fúrtam. Karjait szorosan fonta körém. Fejét a nyakamba fúrta. Éreztem minden egyes lélegzet vételét. Pár percig így álltunk majd én húzódtam el tőle. - Van egy kislányom. - mondta alig hallhatóan magának mintsem nekem. - Van egy kislányunk - mondta hangosabban miközben rám nézett.
- Boldog Karácsonyt Harry. - Öleltem át szorosan majd a lányunkra pillantottam aki békésen játszott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése