2013. 02. 02.

6.rész

Sziasztok!Nos hát most is kicsit késtem de sokat kellet tanulnom.A rész pocsék lett de ez van.Most főleg Oliviára fektetek nagy hangsúlyt.A többit majd a részben megtudjátok.Jó olvasást :DD




Még egy kicsit ültünk ott a földön egymás karjaiban de vissza kellet mennünk a többiekhez.Lassan feltápászkodtunk a földről majd Harry mellém állt és ujjainkat össze fűzte.Mosolyogva léptünk ki a mosdóból és egyből indultunk Oliviához.Amint megláttak minket a srácok azonnal letámadtak minket és magyarázatot követeltek.Ezt a feladatot Harry-re hagytam és én addig bementem a kórterembe.Olivia az ablakban ült és nézett ki.Szemei könnyesek voltak ezért oda mentem hozzá és kezem a vállára simítottam.
-Mi történt valami baj van? -Kérdeztem lágy hangon.Csak megrázta a fejét.Leültem mellé és én is csak néztem.Elgondolkodtam azon,hogy tényleg jól tettem e azt amit tettem.Végül is Harryvel végre boldogok lehetünk és a Bátyám sem egy cafkával jár.Aztán vissza tértem Oliviához akit ha nem üt el Niall akkor most nem ülnénk itt ketten.Ha nincs ez a baleset akkor nem jött volna Alice Harryvel és nem derült volna ki ez az egész és akkor még most sem tudnám,hogy mit érez irántam.Mikor kimondtam azt a bizonyos szót nagyon megkönnyebbültem.


Olivia szemszöge


-David nem érted köztünk mindennek vége érted?MINDENNEK.-üvöltöttem az előttem álló fiúnak.Képes volt vissza jönni azok után amik történtek.

-Oliv ne.Ne akard,hogy itt mindennek vége legyen.Szeretlek és nem akarlak elveszíteni.-Könyörgött kiskutya szemekkel.Kezem az övéi közé fogta.Tudtam,hogy nem fog elengedni és nem akartam,hogy megint bántson.Eddig mindig megbocsátottam neki de már nem fogok.A ruháim már anyánál vannak már csak nekem kell mennem.De van egy kis gond.Ha elviszem a kocsit észreveszi és megtudja,hogy hol vagyok,de valahogy a reptérre is el kell jutnom.Ekkor eszembe jutott.Majd fogok egy taxit.Igen ez jó lesz.David még mindig a kezem fogta és ugyan úgy nézet rám mint eddig.
-Kérlek Oliv.Csak még egy utolsó esélyt kérek,ha ezt is elcseszem akkor esküszöm,hogy hagylak menni.Kérlek.-Még mindig könyörgött.Tudtam ,hogy csak azért kellek neki mert nem akar egyedül maradni.
-Rendben,de ha ezt is elrontod soha többet nem akarlak látni.-mutattam fel a mutató ujjam.
-Köszönöm kicsim.Nagyon szeretlek.-ölelt át jó szorosan.-Mennem kell dolgozni,reggel találkozunk.-mondta majd megcsókolt.Itt a pillanat.Elővettem egy lapot majd írni kezdtem.
"Drága David
Mikor ezt a levelet olvasod én már távol leszek tőled.Tudom,hogy most ezernyi kérdés kering a fejedbe,de a legnagyobb kérdőjelet mégis a Miért?szócska birtokolja.A válasz egyszerű.Tudom,hogy most is ahhoz az Alicehez mentél.Kettőnk között a szerelem már régen elmúlt,te csak azért voltál velem mert a csajnak pasija van és így nem költözhettek össze de te nem akartál egyedül lenni.Csak,hogy tudd amikor azt mondtam,hogy megbocsájtok akkor igazat mondtam,de nem azért bocsátottam meg,hogy neked jobb lecsen csakis magamért,hogy ne bánts,és tudtam,hogy soha nem engednél el.Te megbíztál bennem,hogy nem megyek le de mégis megtettem.Muszáj volt nem tudok félelemben élni.Ha valaha is szerettél akkor soha nem fogsz keresni.Így is nehéz elmennem mert hiába bántottál testileg és lelkileg én még mindig szeretlek.Végezetül a gyűrű a borítékban lesz.
                                                                               Örökké szeretlek Oliv"
Fájó szívvel tettem a borítékba a levelet és a gyűrűt.Nem gondoltam volna,hogy ilyen nehéz lesz őt itt hagynom.Gyorsan felmentem az emeletre és kinyitottam a szekrényemet.Elővettem a sport táskám majd kikaptam egy melegítőt és a Jack Wills pulcsim.A megmaradt ruháimat bele dobáltam a táskába majd rohantam le.Az ajtóban felvettem a Vans cipőm,kulcsom leakasztottam a helyéről majd kiléptem.Az udvaron megláttam a fehér Volvom.Hiányozni fog a kocsim de ezt is Tőle kaptam.Csak a szép de mégis fájó emlékeket idézné fel.Még egyszer utoljára végig néztem a házon majd elindultam a főút felé.Ott leintettem egy taxit.
-A reptérre legyen szíves-Mondtam a bácsinak.Ő kedvesen bólintott majd elindultunk.Ahhoz képest,hogy New Yorkban mekkora szokott lenni a forgalom most szinte senki sem volt.Mikor oda értünk megköszöntem a fuvart majd kifizettem.Bementem a hatalmas épületbe majd a recepciós pulthoz siettem.
-Jó estét.Miben segíthetek?-Kérdezte kedvesen az idősödő hölgy.
-Egy jegyet kérnék a legkorábban induló Londoni gépre.-Adtam a választ.Valamit nyomkodott a gépen majd elment telefonálni.
-Szerencséje van kisasszony pont van egy hely a következő gépre.-mosolygott még mindig mint a kitűzőn is
állt Mrs.Adams.
-Nagyon szépen köszönöm.-Mondtam majd kifizettem a jegyet és elmentem becsekkolni,majd felszálltam a gépre.Hosszú és fárasztó út áll előttem.Egy elég szép lány mellet ültem.Hirtelen megszólalt.
-Szia.Alice Clark vagyok.-Nyújtotta felém a kezét.Én kedvesen elfogadtam és kezet ráztam vele.
-Szia én pedig Olivia Fly vagyok.-A nevem hallatán mintha felismert volna és kicsit feszült lett.-Valami baj van?
-Nem nincs semmi.Csak meglepődtem a neveden.Tudod a pasim volt barátnőjét is így hívták.-Mondta mosolyogva.Várjunk csak Alice méghozzá Clark.Oh My God!Ő az kivel David megcsalt.Szóval akkor az előbb felismert.
-Aham értem.-mondtam majd fülembe bedugtam a fülesem és elaludtam.
"Kedves utasaink fél óra múlva landolunk Londonban kérem kapcsolják be az öveiket.Köszönjük,hogy minket választott."Ébresztett fel a hangos bemondó.
Bekapcsoltam az övemet majd Alice felé fordultam.
-Alice kapcsold be az övedet mindjárt leszállunk.-rázogattam a vállát.Mikor felébredt bólintott majd becsatolta Ő is magát.Éreztem ahogy a gép leszáll és érinti a betont.Kikapcsoltam az övemet majd felálltam de előtte vissza fordultam a csaj felé
-Lehetne egy kérdésem?
-Persze-válaszolta kedvesen.
-Milyen volt Daviddel az ágyban?Remélem megérte.-Vettetem oda gúnyosan.Köpni nyelni nem tudott csak pislogott.Hátat fordítottam neki majd elindultam a csomagomért.Szerencsére kavarodás nélkül meglett.Telefonom kivettem a zsebemből majd felhívtam anyut,hogy jöjjön értem.Fél órán belül itt is volt.A táskámat beraktam a csomagtartóba majd szálltam volna be mikor úgy döntöttem inkább sétálok egyet.Nem tudom merre mentem de azt igen,hogy eltévedtem.Már régen elhagytam Londont és ha jól gondlom az autópálya szélén sétálok.Hirtelen egy kocsit láttam felém közeledni majd minden elsötétült.Az utolsó emlékem egy szőke srác aki a karjaiba vesz.
                                                                               *        
Klór szagra ébredtem.Szemeim lassan kinyitottam majd szétnéztem.Egy kórházban voltam.Hirtelen kinyílt az ajtó és egy szőkés hajú lány lépett be rajta.Bemutatkoztunk egymásnak majd bocsánatot kért a balesetért.Elmagyaráztam neki a helyzetet majd ő is elmondta,hogy szinte ugyan ebbe a helyzetben van.Telefonja csörögni kezdett majd kiment.Pár perccel később egy szőke hajú srác lépett be.
-Szia Oliv,a nevem Niall és nagyon nagyon sajnálom,hogy idekerültél a figyelmetlenségem miatt-Jött közelebb majd leült az ágyam szélére.
-Semmi gond.Nem csak a te hibád én is figyelmetlen voltam.-néztem fel rá.Szemei gyönyörű tenger kékek voltak amiben sikeresen elvesztem.
-Ne vedd tolakodásnak de miért sétáltál az autópályán egyedül?-vágott bele a közepébe.Újra mesélésbe fogtam de neki részletesen elmondtam mindent.Mikor a repülős incidenshez értem tátott szájjal nézett rám.Mikor kiejtettem Alice nevét szemei elkerekedtek.
-Várj Alice Clark?Ismerős valahonnan.Megvan így hívják Harry mostani barátnőjét,és Pati bátyának a csaját is.-két perc néma csend után szinte halottam ahogy leesett neki és koppant.-Várj mi nem ugyanarról az Alice Clarkról beszélünk?
-Nem tudom.Egy pillanat van róla egy képem.-Nyúltam a telefonomért ami egy kicsit fájt de kibírtam.Mikor megmutattam Niallnek a képet szemei még nagyobbak lettek.
-Igen ugyan arról a lányról beszélünk.-mondta "kicsit"idegesen.A másodperc töredéke alatt kiviharzott ám előtte egy cetlit hagyott a szekrényemen.Egyedül maradtam megint az emlékeimmel.A sok szép időre amit Daviddel töltöttem a sok fájdalomra.A veszekedésekre és a pofonokra.Kinéztem az ablakon és láttam London szépen kivilágított utcáit.Közelebb mentem és kiültem a párkányra.Újra eszembe jutottak azok az idők.Utoljára akkor láttam ilyen szépet mikor a Szabadság Szobor tetején álltunk.Ha nem csalt volna meg és nem bántott volna még sokszor átélhettük volna azokat a pillanatokat.Kis idő múlva valaki leült mellém.Mikor megszólalt felismertem a hangját.
-Mi történt valami baj van?-Nem szerettem volna őt zaklatni a hülyeségeimmel ezért inkább nemlegesen megráztam a fejem.Nem értettem miért törődik velem még ha nem is ismer.Ő is elgondolkozott valamin ezért inkább nem zavartam őt.Elővettem a telefonom és felhívtam anyát.
-Szia anyu.Ma nem megyek haza az egyik itteni barátomnál leszek majd holnap találkozunk szia.-Hagytam egy rövid üzenetet a rögzítőn.Tipikus mindig a munkájába temetkezik.Alig van rám ideje.Ezért is költöztem New Yorkba apuhoz.Eleinte minden jól ment mikor úgy döntött,hogy újra házasodik ez elmúlt.Csak az új feleségének és fiának élt aki David.De őt  is hamar eldobta magától.Elköltöztek L.A.be minket pedig ott hagytak a nagyvárosban.Azóta született 2 kishugunk akik már nem is olyan kicsik.
-Oliv sajnálom de mennem kell,de ígérem holnap bejövök érted és hozok neked pár ruhát is oké?-Kérdezte kedvesen Pati.
-Persze semmi gond és köszönök mindent.-Mosolyogtam rá majd intettem egyet és elment.Kapva az alkalmon elvettem a cetlin amelyen Niall telefon száma állt és egy kis mondat:"Hívj fel". Bepötyögtem a számát s két csengés után fel is vette.
-Szia jó,hogy hívsz! Pakolj össze mindent a táskába ami az ágy mellett van.Fél óra és ott vagyok érted.-hadarta el egy szuszra majd le is tette.Meredten bámultam a telefont,s mire észbe kaptam itt volt Niall.Kaptam egy kisebb leszidást mert nem pakoltam össze de Ő fél perc alatt megoldotta a dolgot.Megfogta csuklóm majd elvezetett a pakolóig majd beültetett a kocsijába és elindultunk valamerre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése