11.Rész

Sziasztok, jöttem! Már tegnap fel akartam tenni a részt, de elment a net, de attól függetlenül megírtam Word-be,hogy ne halogassam még tovább. Mivel utoljára hétfőn volt rész ezért tettem előbbre egy nappal. Előreláthatólag pénteken és kedden lesz új rész:DA szavazást kiraktam remélem fogtok szavazni és nem haragszotok meg, azért mert csak egy címet vártam meg, de tényleg nagyon passzol a történethez, ami eddig megvan vázlat pontokban:DVégezetül jó olvasást:D
Ui.:A komment és a tetszik, határokat megszüntetem, mert fölösleges, mivel akinek tetszik az ír vagy pipál, akinek meg nem annak meg Viszontlátás;D

Megsemmisültem. Tudtam, hogy egy-két hónapnál tovább nem maradunk, de miért pont akkor kell, ennek megtörténnie mikor minden sínen van?

-Ezt nem hiszem el! Miért pont most mikor az életem kezd helyre jönni?Miért kellet akkor egyáltalán elköltöznünk, ha úgy is vissza kell menni?Miért nem szóltatok,hogy:Hé, kicsim ne tervezz hosszú távra, mert olyan nem lesz?Mit mondjak szépen elcsesztetek mindent!Értitek?Mindent!-kiabáltam anyuval és apuval végre az anyanyelvemen. Fura volt újra használni, de nem akartam,hogy Harry is értse, miket vágok a fejükhöz.-Köszönöm mit ne mondjak, kedvesek vagytok.De ha nekem vissza kell mennem nem, fogok veletek élni.Nem.-néztem mélyen apa szemébe.Tudtam,hogy őt ezzel meghatom és talán kitalál valamit.

-Ezt mégis,hogy érted?-nézett félve rám anya.Rászegeztem tekintetem majd elé álltam.

-Albérletben fogok lakni vagy Bo-val keresünk egy kisebb házat vidéken.-fúrtam mélyen tekintetem az övébe is.Köpni nyelni nem tudtak a szüleim.-Elcsesztetek ezzel mindent.Az életemmel együtt.-rohantam fel sírva a szobámba.Ajtómat hangosan becsaptam magam mögött,hátam a falnak támasztottam és zokogva csúsztam le az mentén.Most talán könnyebb lenne elmennem ha nem ismertem volna meg Harryt akkor este.És mind ennek már lassan 1 hónapja.Alig tűnik pár napnak-kivétel az a borzalmas egy hét-és most itt tartunk.Mikor már végre boldogok lehetnénk együtt mint derült égből villámcsapás jön a probléma.Térdeim felhúztam és fejem rá támasztottam.A külvilágból nem észleltem semmit.Néha hallottam mikor valaki elment az ajtó előtt.Minden egyes alkalommal felkaptam a fejem hátha Harry az,de sose ő volt.Gondolom már haza ment.Újra rám tört a zokogás mikor eszembe jutott,hogy 2 hét és visszamegyünk.Ott a fal mellet sírtam magam álomba.

Harry szemszöge

Pati még nem csinált ilyet-legalábbis előttem nem.Soha nem láttam őt ennyire kiborulni.Féltem,hogy bármi rosszat tenne magával ezért elindultam utána.Hallottam ahogy zokog.Legszívesebben én is ezt tettem volna de csak az ő kedvéért erős maradtam.

-Harry-suttogta hátam mögül Balázs.-Hagyd most egy kicsit.Lekel neki nyugodnia, mert addig nem lehet vele beszélni.-Tette kezét vállamra.Hátra fordultam és láttam,hogy most legszívesebben ős is bemenne hozzá és megvigasztalnál.Fejével biccentett a konyha felé és elindult lefelé.Még egyszer ránéztem a szoba ajtóra majd követtem Balázst.Mikor leértem már két sör volt a konyha pulton.Elvette mind kettőt és az egyiket a kezembe adta.Leültünk egy egy székre és csak iszogattunk.

-Haver lehetne egy kérdésem?-törte meg Ő a csendet.Bólintottam majd folytatta.-Látom rajtad,hogy szereted a hugom.De ha anyuék nem engedik,hogy Pati itt maradjon és Ő is  haza költözne, mit tennél?-Nézett fel rám.Elgondolkodtam egy kicsit.Olyan gondolatok futottak végig agyamon,hogy itt hagyok csapot papot és lelépek,hogy csak vele lehessek,ám ezt hamar ki is vertem a fejemből mivel ezt nem tehetem meg se a rajongókkal se a srácokkal.A távkapcsolatok általában zátonyra futnak szóval azt is kizártam.Maradt egy választás de azt soha nem tenném meg vele.Tudom,hogy összeomolna és akkor bármit képes lenne csinálni magával.Kívül mindenkinek a kemény és érzéketlen részét mutatja de Ő valójában nem ilyen.Egy kicsit félénk de nagyszájú lány.

-Nem tudom,sok megoldás van de egyik sem olyan,hogy az jó lenne számára vagy a kapcsolatunknak.-hajtottam le a fejem.-Megnézem mi van vele oké?-néztem fel újra Balázsra.

-Rendben.-bólintott majd elindult fel a szobájába.Gyorsan lehúztam a megmaradt sörömet,majd én is követtem őt.Mikor benyitottam nem láttam az ágyába ezért benéztem a fürdőbe de ott sem volt.Kezdtem már megijedni,hogy elment vagy bármi mikor megláttam Őt az ajtó mögött.Lábait szorosan tartotta a kezével.Mellé ültem és átkaroltam.Nem csinált semmit ezért jobban megnéztem őt és akkor esett le,hogy elaludt.Egyik kezem a hátára míg í másikat a térde alá csúsztattam és ölembe vettem őt.Elvittem az ágyáig majd leraktam őt.Ráterítettem a takaróját majd átsétáltam másik oldalára és bebújtam mellé.Ahogy észre vett szorosan hozzám bújt és motyogott valamit de nem értettem.

~*~

Szeme égették a nap sugarai.Hunyorogva nyitottam ki őket és néztem körbe.Pati még mindig békésen aludt a kezem ölelve.Elmosolyodtam rajta és adtam a feje búbjára egy puszit.Óvatosan lehámoztam őt a kezemről mire morogva átfordult másik oldalára.Halkan felkuncogtam majd felálltam.Elmentem az ablakhoz,kinéztem rajta és láttam, ahogy Balázs elhúz.Behúztam a függönyt ás vissza mentem Pati mellé.Lefeküdtem az eddigi helyemre és abban a pillanatban ahogy elhelyezkedtem Ő felém fordult és átkarolt.Elmosolyodtam rajta és kezem derekára simítottam.

-Szia.-nézett fel rám álmosan.

-Jó reggelt álom szuszék.Hogy aludtál?-tudakoltam meg finoman.

-Fogjuk rá,hogy jól.-rántotta meg a vállát már amennyire tudta.

-Este beszéltem Balázzsal és valami olyasmit mondott,hogy anyudék gondolkoznak valamin.-mosolyogtam rá.

-Nem érdekelnek.Miattuk nem lehetek veled.-mondta közömbösen.Tudtam,hogy haragszik akkor viselkedik így.

-Próbálj meg velük beszélni hátha…-néztem rá kiskutya pofival.

Pati szemszöge

Nem hiszem el,hogy képes volt rá.Megegyeztünk,hogy nincs, kiskutya pofi mivel nem tudok neki ellen állni,ahogy most sem.Szem forgatva mentem el a szekrényemhez és vettem ki egy szettet.Bevonultam velük a fürdőbe és a tegnapi ruhát levettem magamról.Beálltam a zuhany alá és folyattam magamra a meleg vizet.Hirtelen két kezet éreztem derekamon majd belecsókolt a nyakamba.Maga felé fordított majd megcsókolt.Kezeit combom alá csúsztatta és egy mozdulattal a karjaiba kapott.Lábaim csípője köré tekertem míg kezemmel erősen kapaszkodtam a nyakába.Elzárta a vizet majd bevitt a szobámba.Óvatosan lerakott az ágyra és rám gördült.Nem éreztem még ilyen bizsergést egyetlen fiúmnál  sem de Ő teljesen más.

-Biztos,hogy akarod?-nézett a szemembe.

-Igen.De még mielőtt ezt megtesszük ígérj meg nekem valamit.Nem hagysz itt ez után és güzdünk a kapcsolatunkért.-néztem rá.

-Ígérem.És jó okom van rá.-Nevetett fel.-Szeretlek.-suttogta fülembe majd megharapta a fülcimpám.Eddigi életem egyik legjobb reggele volt.Lihegve dőltünk egymásra és próbáltuk szabályozni a légzésünket.Harry hátam simogatta aminek hála hamar el is aludtam.

~*~

Mikor felébredtem Harry sehol sem volt.Már kezdtem azt hinni,hogy itt hagyott, de ez a gondolat hamar eltűnt a fejemből mikor bejött egy nagy tálca kajával.

-Jó étvágyat.-Tette az ölembe a sok finomságot és megcsókolt.Leült vedlem szembe és nézte ahogyan eszem.

-Nem kérsz?-toltam kettőnk közé a tálcát megrázta a fejét, de én nem hagytam annyiban.Egy falat rántottát akkor is a szájába nyomtam.

-Oké talán még is kérek.-jött közelebb hozzám.Egymást etetve fogyasztottuk el a reggelit.Kiszálltam az ágyból és újra bementem a fürdőbe felöltözni.Mikor kész lettem kimentem és levetettem magam az ágyamra.Visszagondolva a történtekre elmosolyodtam.Életem eddigi legjobbja volt.

-Kicsim nekem mennem kéne a stúdióba, de nem akarlak egyedül hagyni.-jött be Harry.-Szóval van kedved velem jönni?

-Ha nagyon szépen kéred talán.-álltam elé.

-Kérlek.-És megcsókolt.

-Meggyőztél-suttogtam ahogy elváltunk. Megfogta a kezem majd lementünk.Elvettem a kulcsom majd oda dobtam neki.Megrázta a fejét és vissza dobta nekem.Megvontam a vállam majd kisétáltam a kocsihoz. Bevágódtam a volán mögé Harry pedig mellém.Beindítottam a kocsit majd elindultunk stúdióba.Mikor odaértünk nem foglalkoztak velünk a rajongók.Tudják,hogy Harrynek fekete kocsija van de az enyém fehér szóval nyert ügy.Hátra mentem a parkolóba és megálltam az ajtónál.Haz gyorsan befutott én meg elmentem helyet keresni.Lou kocsija mellet volt is hely szóval kihasználtam és odaálltam  Leállítottam a motort majd kiszálltam.Elindultam a bejárat felé és hála égnek zökkenő mentesen be is értem.Ahogy beléptem az ajtón két kéz fonódott a derekamra.Elmosolyodtam rajta majd szembe fordultam vele.

-Fiatalok gyertek el kéne kezdeni a felvételt.-szólt egy hang hátam mögül.

-Megyünk Louis.-mondta Harry és megfogta a kezem majd elindultunk Lou után.Mikor beléptem azonnal Liv Pez Dani és El támadott le.Gyors ölelés és puszi után leültünk a kanapéra és hallgattuk a srácokat.

-You're perfect to me .-énekelte Harry a szemembe nézve.Elmosolyodtam és egy könnycsepp folyt végig arcomon.Amint vége lett a számnak kirohant hozzám és azonnal lecsapott az ajkaimra.

-Menjetek szobára.-jegyezte meg Zayn.Elpirulva hajtottam le a fejem,szinte hallottam ahogy Zaynak leesik.-Ohh vagy már megvolt?

~*~

-Jöttünk.-kiáltottam el magam mikor beléptünk az ajtón.Nem érkezett válasz így gondolom nem voltak itthon a szüleim.Beléptünk a nappaliba és megláttam őket.Anya épp telefonon beszélt valakivel apa pedig a laptopot bújta.

-Rendben köszönöm és hamarosan jelenkezünk.-tette le anyu a telefont.-Jó,hogy jöttök.Kicsim beszélni szeretnék veled.Harry ugye nem haragszol?-nézett a mellettem álló barátomra.Ő mosolyogva megrázta a fejét.Anyu intett,hogy mennyek vele a konyhába.Tettem amit kért és követtem őt.

-Mondjad.-szólaltam meg flegmán.

-Kicsim tudom,hogy haragszol ránk de nincs más választásunk.-kezdett bele de közbe vágtam.
-Mindig van választási lehetőség de ti mindig féltek a kihívástól és pontosan ezért nem gondolkoztok azon apuval,hogy itt maradjak.Nagyon jól tudjátok,hogy mit jelent számomra az egész ami itt van.Nekem már itt van az életem.Tudod az otthon az ott van hova szívesen mész és tudod,hogy olyan emberek várnak ott akik szeretnek és akiket viszont szeretsz.Nem mondom azt,hogy ez nem így volt Pesten de ez megváltozott.Nekem már itt van az otthonom és nem ott. Ha ezt nem tudod felfogni legyen vissza megyek veletek de akkor elég,sok minden meg fog változni.-kezdtem kiabálva ám a végére zokogásban törtem ki.Anyu üres szemmel bámult rám ám ez nem tartott sokáig.
-Kicsim nagyon sajnálom de féltünk és velünk fogsz jönni akár tetszik akár nem.-jelentette ki. Elég sok ész kellet ahhoz,hogy a filmekből kiszedett mondatot elmondja.Nagyot csaptam a pultra,majd mit sem törődve kirohantam a kertbe.Harry tőlem messze sétált fel s alá.Féltem ettől az egésztől de nem tudtam mit csinálni.Azt kellet tennem amit a szüleim mondanak.Közelíteni kezdtem felé ám mikor meghallottam,hogy telefonál megálltam.Nem szerettem volna hallgatózni de erre kíváncsi voltam.
-Anyu nem érted ilyet még nem érezte,soha.Mikor meglátom vagy vele vagyok a felhők felett érzem magam 3 méterrel és bármit megtennék azért,hogy megvédhessem őt.Szeretem érted és nem tudom mi lesz velem nélküle.-sírt.Miattam.Én tehetek erről az egészről.-Nem,nem tudom,lehet jót tenne az otthoni levegő de nekem rá is szükségem van.Majd meglátom mennyi szabadidőm lesz.Szia és szeretlek.-tette le a telefont.Arcomon végig csordultak a könnycseppek.Mikor felém fordult oda sétáltam hozzá s szorosan bújtam meleg védelmező testéhez.Mind a ketten rázkódtunk a sírástól.Őrjítően fájt a tudat,hogy korán sőt túl korán vége ennek a gyönyörű álomnak.Lehet ha akkor nem találkozunk vagy csak nem valljuk be egymásnak az érzéseinket könnyebb lenne majd az elválás.